„A panasz az ördög imája.” Miért érdemes konferenciára járni? No. 3.

Egy kutatásból származó meglepő és sokat mondó adat, két aforisztikus tömörséggel megfogalmazott bölcsesség és az elkötelezett munkatársakból származó, számokkal is kimutatható gazdasági előnyök – erről szól a mai írás, a konferenciák, továbbképzések látogatására buzdító mini sorozatunk harmadik, egyben befejező darabja.

A szavak nem főzik meg a rizst! – tartja egy régi kínai közmondás. Az elmélkedést, a gondolatokat, beszédet tetteknek kell követniük, ez világos. Másfelől a világ néhány ezer év alatt hatalmasat változott.

Azt mondjuk információs társadalomban élünk, ahol bizony nagyon sokan főznek rizst pusztán a szó erejével, szövegeléssel, kommunikációval, tudás- és információ közvetítéssel, vagy egyszerűen azzal, hogy kiállnak a színpadra és vicceseket vagy éppen keblet dagasztó mondatokat mondanak; bizony, hogy fő a rizs és sül a pecsenye.

A beígért adat pedig ez: 6.5 percenként megérinted a mobilodat. De nem csak te, hanem én is, vagy ha te nem, az átlag igen is, hogy megérinti. Mi következik ebből? Az, hogy a következő infokommunikációs boom a mobil marketing lesz. Érintheti ez a cégedet, fel tudsz rá készülni? Új fuvallat ez is, falakat fogsz húzni vagy vitorlákat?

Egy elkötelezett dolgozó négy munkanappal többet dolgozik egy évben, mint az, aki kevésbé elkötelezett. Utóbbi ez alatt az idő alatt nem, hogy nem termel hasznot, hanem te fizeted a betegácsit. Harminc, kétszáz, kétezer dolgozót számítva nem elhanyagolható összeg.

Hogy tesszük elkötelezetté a dolgozót, azt már csak egy következő HR konferencián tudod majd meghallgatni. Esetleg magadhoz rendelhetsz egy e témában jártas szakértőt, aki megoszt majd veled egy-két megfontolásra érdemes gondolatot. (És az is mind csak „… szó, szó, szó” lesz, ahogy Hamlet királyfi mondja, Te viszont, mégis sok pénzt megtakaríthatsz majd vele.)

És máris zárom soraimat. „A panasz az ördög imája.” – idézi, ki tudja honnan a bölcs belátásról tanúskodó gondolatot az egyik előadó. Megfontolandó. Sokunknak, akik a jól ismert, messze földön híres magyaros „panasz-kultúrában” szocializálódtunk, megszívlelendő megfogalmazás.