Ki fog itt holnap takarítani?

Műhelymunka – World Café workshop – formájában a takarító szakma három fontos kérdését is megbeszélték a résztvevők az idei Szakmai háromszög konferencián. Ez az első lépés olyan eredményeket, gondolatokat hozott felszínre, amelyeket érdemes tovább gondolni, érdemes őket kibontani és érdemes az általuk megvilágított úton elindulni.

Hogyan tudjuk biztosítani a takarítók utánpótlását a következő, x, y, z generációk korcsoportjaiból? – ez volt az első megválaszolásra váró kérdés.

Volt, aki onnan közelített, hogy különféle, valamiképpen speciális társadalmi csoportokat kellene a szakmának megcéloznia. Negyven fölöttieket, akiknek saját szakterületükön nehezebben megy az elhelyezkedés. Társadalmi felelősségvállalási program keretében alacsony végzettségűek, értelmileg akadályozott felnőttek számára is lehetne a takarítás egy vállalható megoldás. Halmozottan hátrányos helyzetű térségekben élők számára szintén vonzó lehet a munka lehetősége. Felmerült az is, hogy nyári diákmunka keretében kellene népszerűsíteni, megismertetni a következő generáció tagjaival, hogy a takarítás is egy lehetséges alternatíva a megélhetésre, ne adj isten, akár életpálya is lehet.

Rögtön ez után szokott következni a „szakma presztízsének növelése” szócsoport, ami most is megjelent. Ez alapjában véve teljesen rendben is van, mindenki egyet is ért vele, a nehézség csak az, hogyan tovább. Mit is értünk pontosan ez alatt a gondolat alatt? Milyen az konkrétan, amikor a takarító szakmának magas a presztízse? Milyen elemekből áll ez a jelenség? Kinek mit kellene tennie azért, hogy ez a cél megvalósuljon? Ha ezt a gondolatot a szakma konszenzusos célnak fogadja el és tűzi maga elé, akkor projektként kell kezelnie és megvalósítania. Tisztázni kell a feltételeket, határidőket szabni magunk számára és hozzá lehet látni a munkához!

Felmerült a vállalati kultúra, kultúrák, emelésének gondolata is, minden bizonnyal teljesen jogosan. Meglátásom szerint erre is nagy részben vonatkoznak a fentebb leírtak. Egy megszívlelendő gondolat e témában elhangzott az egyik konferencia előadáson. Így szól: Nem tudsz jobban bánni a külső ügyfelekkel, mint ahogyan a belső ügyfeleiddel, a dolgozóiddal, bánsz. Lehet, hogy néhány olvasó első ránézésre nem írná alá e tétel igazságát, azonban a menedzsment szakma és szakirodalom meglehetősen egyhangúan osztja e gondolat mély igazságát.

Egy további adalék ez ügyben: a MATISZ többek között, erősen gondolkodik azon, hogy a következő évben hogy tudna ezen a területen is, a szervezetfejlesztés, vállalati kultúra, a vezetők és vezető munkatársak, egy szóval a hatékonyabb munkaszervezet fejlesztésének területén is, támogatást nyújtani a tagjai számára.

Tanulni, tanulni, tanulni! – ajánlotta szűkebb és tágabb közössége számára egy híres történelmi személyiség. Az oktatás, képzés, jelentőségének bővítése, központi szakmai műhely létrehozásának gondolata a mi körünkben is megjelent. A magasabb képzettségből jobb szakemberek, rész-szakértők, szakértők, mesterek, karrier lehetőség és magasabb szakma presztízs születik. Ezen a vonalon is érdemes lenne továbbmenni!

És végül, de nem utolsó sorban a pénz is szóba került. Olyan fizetés, ami tisztes megélhetést biztosít, versenyképes azzal a nem kevés alternatívával, ami a takarító munkával szemben áll.

A szakma, úgy hallom, minőségi embereket szeretne jó minőségű munkafeladatok ellátásához. Képzeljük magunkat a potenciális munkavállalók fejébe. Onnan fogják tudni, hogy komolyan gondoljuk, ha versenyképes alternatívát tudunk számukra felkínálni. Persze, ez nem könnyű. De érdemes rajta gondolkozni. Érdemes dolgoznunk érte!