Konferencián voltam a múlt héten a Gellért Szállóban. Hívtalak Benneteket is, néhányan el is jöttek. Jelentem, jó volt a rendezvény most is, megérte elmenni. Nem volt sem kidobott pénz, sem elpocsékolt idő.
Fél nap, déltől ötig, decens, jó minőségű szendvics ebéd, majd takaros uzsonna, kávé, üdítő, Moscauer, öt számjegyű óradíjjal dolgozó szakértők előadásai, üzleti kapcsolatépítésre optimális terepviszonyok. Üzleti értéküket tekintve is számottevő, releváns információk, amit az egyes szakterületek kiváló ismerői hoznak esszenciaként lepárolva és tálalnak fel lényegre törően és gondolatébresztő módon. Nem értettem, hogy miért nem voltatok ott, hosszú, tömött sorokban. No, nem baj, majd legközelebb!
Írok róla egy sorozatot itt a honlapon röviden, csak néhány, fontosabb gondolatot kiemelve, ízelítőként, kedvcsinálóként.
„Shit on the table!”
Csúnya beszéd, de lényegre törő és felettébb érzékletes. Tegyük ki a sz*-t az asztalra! – szól a tagadhatatlanul férfias, drasztikus felszólítás. A lényegre törő menedzsment technika sztoriba van ágyazva, nagy multicég első számú vezetőjétől idézi a keresetlen szavakat az előadó. A korántsem sikertelen cégvezető munkamegbeszélések aranymetszés pontján szokta volt mondani, amikor eljön az ideje.
Egyszerű, pragmatikus megközelítés, mégis nagyon sok cégben messzire elkerült üzleti hitvallás és üzletpolitika ez. Beszéljünk nyíltan és őszintén a problémákról, ne kenjük el őket! Ne hazudjuk el a kellemetlen, kényelmetlen tényeket se önmagunk, se a munkatársak elől. Ne vetítsünk folyton-folyvást, ha nem a filmforgalmazás bizniszben vagyunk!
Egyszerű, nem? Ha csak ezt az egy dolgot beépítené valaki a mindennapi üzletmenetébe, vezetői hitvallásába és üzleti gyakorlatába, garantáltan a részvételi díj sokszorosát kaszálhatná már a konferenciát követő első gazdasági évben.
A kultúra definíciója
Egész pontosan, a kultúra definíciója – üzletemberek számára. Fontosabb ez, mint első ránézésre tűnik. A kultúra nem más, mint a dolgok csinálásának eltérő gyakorlata. – mondja Poór József egyetemi tanár, vezetési tanácsadó. Van-e annál fontosabb, mint igazán tisztában lenni saját üzleti kultúránk valós, hard és soft elemeivel?
Olyan, felettébb csalóka dolog ez, mint a reális önismeret. „Ismerem én magamat jól! Ismerem én a rossz tulajdonságaimat is!” – mondja naivan, teljes meggyőződéssel szinte mindenki, aki egy percet sem foglalkozott még komolyan, hozzáértő segítséggel az önismeret kérdésével.
Melyek tehát a saját vállalati kultúránk explicit és implicit elemei? – érdemes erről a kérdésről időről-időre egy kicsit mélyebben is elgondolkozni, szakértői segítséggel utánajárni. Milyen, a miénktől eltérő gyakorlatok, csinálási módok vannak még, jöhetnek szóba?
Üzleti gyakorlatunk (üzleti kultúránk) mely elemei akadályozzák a gyorsabb előre haladásunkat? Milyen, számításba jöhető, alternatív kultúra elemek azok, amelyekkel hatékonyabban, eredményesebben, gyorsabban érhetnénk el üzleti céljainkat? Fontos kérdések ezek!
Zárójelben, de egyszer s mind felkiáltójellel: a MATISZ napokon belül ebben a kérdésben is megoldási ajánlattal áll tagcégei elé!
A felnőttképzés legnagyobb kihívása!
Szóba került ez a téma is, új dolgok megtanulása felnőtt fejjel. Gyermekkorban nagyon sok mindent sikeresen megtanultunk a világról. A középiskola négy éve alatt minőségi és mennyiségi értelemben is nagy változások tanúi és megélői lehettünk. A fejünk tele volt kérdésekkel, tele voltunk érdeklődéssel és heves kíváncsisággal, nyitottsággal az élet és a világ dolgai iránt.
És mi jellemzi ezzel szemben a felnőttkort, sokunk felnőttkori attitűdjét? Tele van a fejünk véleményekkel! Tele van hitekkel, meggyőződésekkel, előítéletekkel. Színültig tele van!
Hogyan kerülhet bele így új tudás? Képzi-e magát rendszeresen az ember? Tájékozódik-e komolyan, szisztematikusan? Meghallgat-e másokat? Elmegy-e konferenciákra, szakmai előadásokra például?
Minek menne? Ismeri ő a dörgést! Nagyon is jól ismeri…
HR -stratégiák változásra hangolva
Budapest, Danubius Hotel Gellért
2014. április 17.