Múlt nélkül nincs jövő.

A MATISZ fontosnak tartja, hogy része legyen annak a mozgalomnak, ami szerte Európában és a világon megkezdte a takarítói szolgáltatás kultúrtörténetének feltárását.

A takarítást mint tevékenységet Héraklész legendája említi elsőként. Egyszerű oka van annak, amiért ezt hivatásos munkának tekintjük, hiszen a szörnyek megöléséért nem kért pénzt Héraklész, de Augiász istállóinak kitakarításáért már igen. Így pár ezer év távlatából is látszik, hogy a takarítás, mint tevékenység soha nem volt az emberek, de még a félistenek kedvére való sem. Az akkori eszközökről nem sokat tudunk, a legenda szerint hősünk a bunkósbotjával ásott árkot és két folyó vizét vezette be az istállóba, ami aztán kimosta a 30 éve ott halmozódó nem kívánatos anyagokat.

Az emberiségnek legalább 2 000 évet, ha nem többet kellett várni, amíg ezen a területen  megjelent a gépesítés. Nem csoda hát, hogy a fáradságos, sokszor négykézláb végzett munka nem tartozott a népszerű feladatok közé. Kezdetben gyakorlatilag csak különböző seprűket használtak takarításra. Az ókorban és a középkorban ugyan nagy ritkán előfordult, hogy a padlót is felmosták, de arra nem volt egy kifejezetten erre a célra készült eszköz, és a víz sem tartalmazott semmilyen tisztítószert. A szappan az 1800-as években jelent meg, mint univerzális és hétköznapi ember számára is elérhető tisztítószer.

A század elején, 1907-ben, az elektromos hordozható porszívó feltalálásával indult meg a takarítás tényleges szakmává válása, vagyis ekkortájt jelentek meg az első olyan szervezetek, akik alternatívát kínáltak a cselédekkel szemben. Amerikában a fejlődés töretlen volt, Európában azonban a háborúk kettétörték a zsenge próbálkozásokat. Újabb fellendülést már csak a 60-as évek hozott.

Ha a takarítás hagyományait, régi eszközeit és kezdeti kultúráját akarjuk megfogni, akkor nagyjából az utóbbi 150 évből tudunk meríteni. Az eszközök tekintetében pedig csak az utóbbi 30 – 40 évben vált szét markánsan a háztartási és a hivatásos takarítás eszközrendszere.

Az elmúlt 150 év fejlődése nagyon érdekes, hiszen külsőleg alig van különbség az 1907-ben szabadalmaztatott porszívó és egy mai gép között, azonban „tudásban” fényévekre vannak egymástól, elég csak a motorra vagy a szűrésre gondolni. Vannak azonban olyan eszközök is, amelyek tartalmukban sem sokat változtak az utóbbi 100 év alatt és mégis ma is használjuk őket. Ilyen a nedves felmosás eszköze, a tengerész mop. Amerikában a mai napig forgalomban van az 1850-ben szabadalmaztatott rendszer.

A múzeumi tárgyak Ritz Tibor, Bogdán Tibor és Paár Zoltán gyűjteménye.

A múzeum jelenleg a MATISZ irodájában tekinthető meg, ott is csak a teljes gyűjtemény egy szűkített bemutatója látható. (Előzetes bejelentkezés: info@matisz.org) Honlapunkon, az alábbi képtárban a rendelkezésre álló dokumentumokból talál ízelítőt.

150 év gyűjteménye: takarítógépek, eszközök, képek, szabadalmi rajzok, korabeli fotók, reklámok. További képek, cikkek, érdekességek a Tisztítás-technológiai Múzeum Facebook oldalán.

[nggallery id=5]