A MATISZ elnökeként legnagyobb sikernek a tavalyi 2012 Pályára állítás című szakmai konferenciánkat tartom. Minden eddiginél több résztvevővel sikerült megrendezni, nagy volt az előzetes érdeklődés a szakma részéről és sokan jöttek külföldről is.
Jelen volt többek között a lengyel szakmai kamara, voltak Romániából cégek, itt volt az EFCI (European Federation of Cleaning Industries) igazgatója, a FIDEN (a legrégibb európai takarító vállalkozásokat tömörítő szövetség) főtitkára.
Érdekes, jó előadások voltak és a Kopaszi gát parkjában lévő Öböl Ház nagyon jó környezetet biztosított. Kiválóan sikerült a rendezés is, úgy, hogy azt mondhatom, hogy igazi szakmai ünnep volt számunkra, akik ott lehettünk. Magasan van a léc idénre, de én maximálisan bízom abban, hogy képesek leszünk újra megugrani azt a szintet, amit tavaly már teljesítettünk!
Sikernek gondolom, hogy tavaly először, a szakma közösen és konszenzusosan megalkotta a TOD-ot, a Takarítási óra díjat. Mára már kész van a 2013-as TOD is, még az is lehet, hogy két TOD-ra teszünk ajánlást, a részleteket a megújuló honlapon nézhetik meg a kollégák.
A tavalyi év eredmény listájához tartozik számomra a Matisz Norma is. Az általunk szervezett és mára már rendszeressé vált Szakmai Kerekasztal fórumokon lett a téma a korábbiaknál sokkal jobban átbeszélve a szakmával, és így a kidolgozás színvonala is magasabb az eddigieknél. Erőteljesen nyitottunk a szakma felé, szakmai fórumon kértük a véleményüket, ott átbeszéltük, mit gondolnak a Normáról, s az eredmény egy színvonalasan kidolgozott rendszer lett. Figyelembe vettünk külhoni tapasztalatokat is, német, svéd, ISSA, normák megismerése nagyban segítette a munkát.
Ha már szóba került, kiemelem azt is, hogy elindultak és rendszeresen működnek a Kerekasztal rendezvények, és egyre több a résztvevő, érzékelhetően nő az érdeklődés, elindult egy kis mozgás ezen a területen is.
A szakma Szakértői egyre inkább részt vesznek a Szövetség munkájába, szaporodnak a felkéréseink a pályázatok esetében is, szakmai-szakértői véleményezésre épp úgy, mint utóellenőrzésekre.
Úgy, hogy összességében azt mondhatom, hogy a korábbi össze-visszaság, ami esetenkét jellemezte sajnos a Matiszt, egyre inkább a múlté. A szervezetlenség felszámolása jó ütemben haladt a tavalyi évben, új stratégia jellemzi a munkát. Azt látom, hogy leraktunk olyan stabil szervezeti és szakmai alapokat, melyekre idén már jól lehet majd építkezni.
A legfőbb kudarc és nehézség ugyan az, mint évek óta mindig: a tagság és a szakma szereplőinek passzivitása, az érdektelensége, a közöny.
Az időről időre feltett, email-ben elküldött kérdéseinkre sok esetben nem jön válasz. Így azok az adatok nem jutnak el hozzánk, nem lesznek megismerhetők, amik ahhoz kellenének, hogy a szakma reálisan pozícionálni tudja magát, hogy esélye legyen arra, hogy a saját üzleti, szakmai érdekeit képes legyen hatékonyan megjeleníteni, képviselni és érvényesíteni.
Egy szakmai szervezet csak akkor tud a szakma érdekében hatékonyan dolgozni, csak akkor tud bármiféle elvárásnak megfelelni, mert persze elvárások, azok vannak, lennének, ha a minimálisnál valamivel több a visszajelzés, az aktivitás, az input a tagok részéről. Nincs output, input nélkül, ez rossz hír, tudom én, de a valóság már csak ilyen.
Ami van, csepp a tengerben helyzet; nálunk is ugyan az van, mint az országban sok területen, valamivel mindenki elégedetlen, megy a morgolódás, egymás hibáztatása, az egymásra mutogatás, ahelyett, hogy ki-ki, kicsiben kivenné a saját részét a csak közösen elvégezhető munkából.
Az érdektelenség és közömbösség koktélja megbolondítva egy jó adag negatívitással, olyan koktél, amely elkábít mindenkit, aki él vele és teljesen hamis képet rajzol a világról. Ez ellen harcolni és bármi eredményt elérni egy ilyen közegben, soha sem egyszerű.
A legnagyobb közös kudarc tehát mindig az, ha külön-külön nem emeljük meg a fenekünket!
Egyértelműen a Szövetség kommunikációjában várok nagy előrelépést.
Újracsomagoljuk most a Matiszt, egy új, professzionálisabb hangon fogunk megszólalni, megszólítani a szakmát ebben az évben.
Új arculattal, új, közérthető hangon teszünk ajánlatokat a szakmának, mert igazi, akár csak kisebb áttöréseket is, eredményeket is akkor várhatunk el a mostani, nehéz helyzetben, ha együtt mozdulunk meg.
Ha elkezdünk többen együtt gondolkodni, szóba állni egymással és ahol lehetséges, közösen lépünk fel. Senki ne várjon tőlünk eredményeket azzal a felkiáltással és hozzáállással, hogy Fogjuk meg, és vigyétek! Az nem fog menni!
Az soha, sehol nem működött, nálunk se fog!
És megmondom őszintén, arra várok, hogy sokkal több esetben keressék a szakma képviselői a Matiszt pályázati kiírásoknál, hogy mondjunk előre szakmai véleményt, hogy vegyünk részt utólag az ellenőrzésben, a kontroll-folyamatban, hogy egyre több, releváns szakmai követelmény teljesülhessen, valósulhasson meg az elnyert munkákban.
Ne a minimál-szintet nyalogassuk alulról a végtelenségig folyamatosan, mert abból, úgy látom, egyre többeknek elege van.
A Matisz egyik legfontosabb feladatát az előttünk álló időszakban abban látom, hogy támogassuk a szakma képviselőit abban, hogy az eddiginél bátrabban képviseljék a Megrendelőkkel szemben a szakmaiságot.
Legalább kezdjenek erről beszélni! Jelenítsék meg, képviseljék ezt szóban is, tettekben is, mert a legalacsonyabb árral agyonvágott helyzet romjai alól csak így tudjuk majd szépen, lassan kivakarni magunkat, egymást, és az egész iparágat.
Mi a személyes véleményed vállalat vezetőként, MATISZ elnökként a takarítás szakma vállalási árainak negatív spirálba kerüléséről?Természetesen ez a szakma egyik legnagyobb nehézsége. De tudunk tenni ellene, ha sokan akarjuk. A TOD meghatározása és a Norma használata, az, ha a szakma egyre nagyobb része elkezd egy irányba gondolkodni, lehet az első lépések egyike.
Vannak előttünk sikeres példák külföldön is, és belföldön is, hogy nem teljesen lehetetlen a miénkhez hasonló helyzetekre valamiféle megoldást találni, amivel a mostani helyzet javítható. Az őrző-védő szakma pozitív példa lehet a számunkra, érdemes lehet megvizsgálni és esetleg tanulni tőlük, know how-t ellesni.
Kulcskérdés, hogy a szakma minél hamarabb észrevegye, hogy közép-, és hosszú távú céljait saját maga teszi elérhetetlenné, amikor azt bizonygatja, hogy hogyan is lehet a reálisnál 50%-val olcsóbban elvégezni egy munkát. Azzal még semmit nem mondtam, hogy folyton csak az árral nyerni, ez rövid távú gondolkodásra vall. Sokkal inkább igaz, hogy kamikáze harcmodor ez. Önpusztító árharccal kötjük gúzsba magunkat is, a szakmát is.
A legalacsonyabb árból biztosan nem jut alapvető fontosságú dolgokra, amire a cég bővített újratermeléséhez szükség lenne. Nem jut pénz ellenőrzésre, számonkérésre, szakmaiságra, tartalékra, előre gondolkodásra, fejlesztésre stb.
A Matisz célja, hogy a szakmaiság nagyobb tiszteletét, mint értéket, a hosszú távú gondolkodás szükségességét, mint értéket, a szakmai minőség képviseletét, mint értéket megerősítse a szakmai közgondolkodásban.
Ez mind-mind nagyon fontos ahhoz, hogy egy felfelé irányuló mozgás elindulhasson. Ezek nélkülözhetetlen felhajtóerők!
Miben látod konkrétan ma a takarítás szakma legfőbb problémáit, nehézségeit? Miben látod a megoldásokat, a kivezető utakat?Túl megalkuvó a Megrendelő! Túl megalkuvó, ha csak egyetlen dologgal foglalkozik, még pedig a legalacsonyabb árral. Így értelemszerűen kevésbé foglalkozhat a szolgáltatás minőségével.
A legalacsonyabb takarítási díjnak kevés köze van ahhoz, hogy a létesítménynek mire van szüksége. Onnan kellene kiindulni, milyen szolgáltatást kíván meg az adott létesítmény. Ezt és a szolgáltatási árat közelíteni kell egymáshoz, így lehet közelíteni a reális árhoz.
Önbecsapás a reális díj alatt szolgáltatást vásárolni!
Innen indul az ördögi kör. A legalacsonyabb ár: önbecsapás!
Hazugság először is önmagamnak, a valós, a reális helyzet meghamisítása, ami nagyon gyorsan feledésbe merül, és később, mint valódi realitás kezdi meg látszat életét. Tévedés és félreértés, hogy azért mert, sikeresen visszaéltem a helyzettel, kierőszakoltam egy irreálisan alacsony árat, azért majd meg is kapom azt a minőséget, ami ebből a pénzből egyszerűen nem realizálható.
Hazug az alap szituáció, ami arra szorítja a szolgáltatót, hogy ő is hazudjon. Elfogadja a helyzetet, mert azt mégse mondhatja, hogy ennyi pénzbe csak rossz minőségű szolgáltatás fér bele. Végletesen összekuszálódnak a dolgok és belegabalyodunk egy őszintétlen, fals, mindenki számára diszkomfort helyzetbe. Ez van most.
Meglátásod szerint mi jellemez egy ideálisnak elgondolt szakmai szövetséget?Én a mi pillanatnyi helyzetünkkel többé-kevésbé ki vagyok békülve. Tudunk felmutatni eredményeket, vannak előremutató terveink. Tudunk fejlődni, meg tudjuk szervezni a szakmai összejöveteleket, jó volt a tavalyi fő eseményünk a Konferencia, vannak körülöttünk jó szakértők.
A visszajelzés az, ami nagyon hiányzik! Az, hogy a tagság aktívabb legyen és intenzívebben kommunikáljon egymás közt és velünk is. Ezt elősegíteni, ennek keretet adni, ez az idei év egyik fontos feladata.
Tervünk, hogy fórummá, piactérré, agorává tesszük a Matiszt és a szövetség weboldalát. Az értelmes és felelős megszólalás színterévé, ahol szót lehet kapni és befolyással lehet lenni a szakma életére és folyamataira.
Alkalmat szeretnénk adni a gondolkodásra, a megszólalásra, a cselekvésre, a részt vállalásra és a munkára. Mert a szimpla vádaskodás ma már édes kevés, teljesítménynek nem igazán tudom elfogadni. Jó szívvel ki merem jelenteni, hogy sem én, sem a Matiszban aktívan és felelősen gondolkodó és dolgozó szakértő kollégák – nem élünk elefántcsont-toronyban!
Kinyitottuk a szívünket és a fülünket is felétek! Hallgatunk benneteket! Lehet szót kapni! Tegyetek próbára bennünket! Osszátok nyugodtan az észt, ha Nektek több van belőle, mint nekünk, ha sokunknak tetszik, közösen meg is csinálhatjuk!
Kis cégek, nagy cégek viszonya a szakmában. A gyűlölködésen, kölcsönös vádaskodáson és a gyilkos versenyen kívül elképzelhető-e más reláció is közöttük?
Azt gondolom, hogy van ezen a téren egy nagyon fontos érzékcsalódás, amire mindenkinek szeretném felhívni a figyelmét. A kisebb cégek körében elterjedt nézet és általános panasz tárgya, hogy Úgy is eldőlt már minden, a nagy cégek lenyomják a piacot. Ez így, ebben a formában, nem igaz.
A takarítás szakma bevétele kb. 160 milliárd forint évente. A tíz legnagyobb cég bevétele kb. 30 milliárd forint, tehát a nagy egész, kevesebb, mint 20%-a.
Az un. nagy cégek, tehát a szakma éves forgalmának mondjuk 30-40%-át birtokolják, 60-70% a KKV szektoré.
Ez hasonlóképpen van Nyugat Európában is és mondjuk, Lengyelországban is, Kelet Európában is. És értelemszerűen a nagyok bizonyos volumen alá nem lőnek. Tehát van olyan, nem is kicsi szegmens a piacon, ahol ki-ki szabadon, a másiktól nem zavartatva működhet. Azt hiszem ezt fontos világosan látni. Megvan egy adott piaci tér, és megvan a vele járó szabadság és felelősség is.
A másik kérdés hasonló az előzőhöz. Van néha egy bizonyos csodavárás a szakma egy részében. Felmerül időről-időre, hogy például az állam szabja meg az árakat, védjen meg bennünket magunktól, a versenytárstól. Ez nem fog menni, nyilvánvalóan.
Az a gazdasági rendszer, amiben élünk nem így működik. Más szakmáknál is belülről indul el az árak rendezése, megvédése. Központi kérdés lesz ez a Matisz számára idén, remélem, hogy a kérdés súlyosságánál fogva eléri majd a széles szakmai közönség ingerküszöbét és sokan részt vesznek majd a megvitatásában.
Az utolsó kérdésem a szakma imidzsének javítása, a szakma presztízsének emelése. Hogyan, mi módon lehetséges ez, milyen eszközökkel?
Azt gondolom erről, hogy kezdje magát becsülni és értékelni a szakma. Egy 160 milliárd éves forgalmat termelő család tagjai vagyunk. Ennek legalább 60%-át kis cégek hozzák létre. Ez teljesítmény!
A másik fontos gondolat, amihez közelednünk kell, hogy ne az árat adjuk el!
Kezdjünk el nyíltabban beszélni. Próbáljuk ki! Ez és ez, ennyibe kerül. Ennyiért tudsz szakmailag korrekt szolgáltatást venni. Ha elkezdjük minél többen mondani, akkor ez lesz a szakmai közbeszéd vezető szólama és előbb-utóbb ez átmegy. A Megrendelőhöz is el fog jutni, fel fogja fogni. Helyettünk, helyettetek, ezt senki nem fogja megcsinálni! És még valami, addig is, a Matisz nem hatóság, nem tudjuk lelőni az áron alul vállalókat, bár tudom, igény az lenne rá.
Kezdjük el elsőként mi magunk ízlelgetni, elfogadni, interiorizálni a gondolatot, hogy létezik egy ár, ami képes a szakmai minőséget magában foglalni. Tudatosítsuk magunkban ezt, kezdjük el óvatosan képviselni, szóvá tenni, beszélni róla, ajánlani, megközelíteni. Végső soron és hosszú távon mi magunk hátráltatjuk saját magunkat, ha ezt figyelmen kívül hagyjuk.
A mi szakmánkban ugyan úgy, mint más szakmában is sok ügyeskedő, kiskaput kereső, kiskaput nyitogató ember van. Ez tény. Nem sokat tehetünk ez ellen.
Azt viszont megtehetjük, dönthetünk úgy, hogy én most nem megyek be ezen a kiskapun. Mert megtisztelem magam ezzel!
És szépen, lassan, folyamatosan, következetesen kihagyok egy-egy kiskaput. Mert én így döntöttem! És egyszer csak, ki-ki a saját tempójától függően, azt vesszük észre, hogy nini, egy szép, egyenes sugárúton haladunk, nyugodtan, jó lelkiismerettel és békésen.