Gondolatok a Budapest Cleaning Show 2018 kapcsán

Egy szakmai kiállítás a kísérő programjaival sokféle szempontból fontos a szakmának. Ez nyilván egészen mást jelent a kiállítóknak és a szakmai látogatóknak is. Ugyanakkor az is meghatározó lehet, hogy egy kiállítás hogyan illeszkedik be a nemzetközi szakmai életbe és nyilván az is, hogy a nemzetközi kiállítások sorában kinek, egy – egy gyártónak melyik kiállítás válik fontossá egy adott pillanatban.

Mindezeknek elsősorban azért van jelentősége, mert a látogatók azzal a tudattal mennek ki a rendezvényre, hogy sok meghatározó és hasznos újdonságot fognak ott látni. Ha ez így van, akkor a kiállítóknak is érdekük, ott lenni, mert akkor ez egy fontos csatorna a piaci szereplők elérésében. Ez egy egymást erősítő rendszer, és a kritikus kérdés az, hogy miképpen mérhető a kapott információ, inspiráció és érzések mennyisége a szakmai látogató szempontjából.

Ha tovább megyünk ezen a vonalon, szempont lehet az is, hogy a kiállítás mennyire csak egy felület, ami teret ad a kiállítóknak, vagy annak van egy szakmai koncepciója is és a kísérő rendezvények túlmutatnak azon, hogy a gyártók közül ki van jelen és, hogy a jelenlévők milyen technikákat és technológiákat mutatnak be.

Természetesen minden esetben a cél az lenne, hogy egy tematikus kiállítás koncentráltan megmutassa a piac jelenlegi állapotát és a látogatók, gyorsan kapjanak áttekintést és pontosítást arról, hogy milyen alternatívái vannak a fejlesztéseknek. A kísérő rendezvények pedig hangsúlyt adhatnak bizonyos trendeknek, de lehet reprezentációs céljuk és még akár a szakmai vagy nem szakmai szórakoztatás is lehet cél.

Én most mindentől függetlenül az utóbbiról szeretnék egy kicsit beszélni.

A Budapest Cleaning Show egyik programja a MopFoci volt. Ez egy nagyon gyors és látványos összecsapás két fős csapatok között, aminek már első próbaverziója felvet néhány fontos szakmai kérdést.

Az első és legfontosabb szempont, hogy a verseny gyors és látványos. Ez nagyon fontos abból a szempontból, hogy legyen nézőközönség. Ugyanakkor nyilván alapkérdés, hogy legyen versenyző is. Ilyen értelemben ez egy gyakorlati feladat is arra vonatkozóan, hogy miképpen lehet motiválni – inspirálni a szakembereket vagy a szakember jelölteket, hogy vegyenek részt egy ilyen megmozdulásban. Azt gondolom, hogy ennek a tapasztalatnak a jövőben nagy jelentősége lesz.

A második kérdés, hogy a szabályok pontosítása mit eredményezhet, és meddig lehet abban elmenni, hogy a verseny dinamikus, látványos és nagy buli maradjon ugyan, de legyenek benne olyan elemek, amelyek szakmai szempontból is indokoltak lennének. Például mi legyen azzal a versenyzővel, akinek leesik a mop a mop tartójáról? Vagy milyenek legyenek azok az elemek, amik a szennyeződéseket szimbolizálják, és amiket a legrövidebb idő alatt az ellenfél kapujába kell juttatni? Mert ilyen megközelítésben lehetnek könnyebben és nehezebben kezelhető szennyeződések. Amelyek értéke különböző lehet és így megjelenne a stratégiai gondolkodás is, hogy ki mire menne. Ezen tehát lehetne még egy kicsit rágódni.

A harmadik és talán legfontosabb megközelítése a dolognak az lenne, hogy a takarító és eszközforgalmazó cégvezetők látják-e a marketing értéket egy ilyen versenyben. Az értéknek egy oldala a munkavállalók lelkesedése a versennyel kapcsolatban, a másik pedig az, hogy ki a nézőközönség. Ugyanis hatalmas jelentősége van annak, hogy ez a dolog kinek és miért érdekes. A sport alapvetően a fejlesztések melegágya, a ma termékeit a tegnap versenyei hívták életre. Egy gyártó számára izgalmas információ, hogy adott eszköz adott körülmények között miképpen viselkedik, mennyire szeretik az emberek vagy van-e valami státuszszimbólum jelentősége. Ugyanakkor a takarítócég vezetők is elgondolkozhatnak azon, hogy mi mozgatja az embereket, ugyanakkor pedig nyilván jó reklámfelület a cégnek, bemutatható a munkaruha és az is, hogy lám, milyen értékes embereim vannak. Különösen akkor, amikor a szakma teli torokból üvölti, hogy nem talál embert, de leginkább megfelelőt nem.

Tehát egy ilyen verseny sok pozitívumot hozhat a szakmának, nyilván az izgalmas ebben az, hogy felismerjük-e a lehetőséget, vagy csak búbánatosan lógatjuk a fejünket és küldjük vágóhídra a „szakmát”. Nyilván nem ez oldja meg a problémák nagy részét, de ez is hozzátehet valamit ahhoz, hogy a változás kezelhető legyen. Nekem nagyon tetszett a verseny és nyitott vagyok a továbbfejlesztésére.