Magyar gazdaság. Szolgáltató szektor. Takarítás!

Palócz Éva a Kopint-Tárki Konjunktúrakutató Intézet vezérigazgatója beszél a jelen gazdasági helyzetről, rövid távú kilátásokról a tisztítás-technológia szakma képviselői számára

A 2012- es év nagyon rossz év volt a magyar gazdaság számára. Görögországon, Spanyolországon kívül Magyarország és Szlovénia mutatta fel a leggyengébb teljesítményt a térségünkben.

GDP negyedéves növekedési üteme

2013 kérdése az, hogy megindul-e a kilábalás ebből a recesszióból, vagy továbbra is ezen a nagyon alacsony szinten marad a gazdasági aktivitás.

Az első negyedév adatai azt mutatják, hogy a gazdasági visszaesés üteme csökkent. Továbbra is zsugorodik a gazdaság, de nem olyan ütemben, mint korábban. Növekedés tehát még nincs, csak az előző negyedévi nagyon rossz adathoz képest történt némi növekedés.

Most úgy tűnik, hogy a helyzet legalábbis nem romlik tovább, talán egy lassú kilábalás indulhat el. Ebben az évben a legvalószínűbb előrejelzés a stagnálás, +0.3, –0.3 között prognosztizálható a gazdaság várható teljesítménye.

Ezek a fajta visszaesések a gazdaságban, amelyek a kereslet hiányból, a beruházások hiányából fakadnak, előbb–utóbb véget érnek. Mivel a lecsökkent, elavult kapacitásokat egyszer csak pótolni kell.

Rövid távú prognózis. A háztartások reálkeresete idén valószínűleg nőni fog a rezsicsökkentések miatti alacsony infláció és a 4% körüli nominális bérnövekedés mellett.

Havi és éves bázisú fogyasztói árindexek

Jövőre, 2014-ben pedig feltehetőleg nőni fog a gazdaság, választási év jön, különféle lakossági csoportok lesznek ennek a kedvezményezettjei. Másfél százalék körüli növekedés elképzelhető, ami a magyar gazdaság számára kifejezetten jó eredmény, az előző évekhez képest. Lengyelországban és Szlovákiában egy ilyen növekedés alacsonynak számítana, az előző évi 2-4%-os növekedéshez képest, nálunk viszont határozottan javuló tendenciát jelezne.

A szolgáltatási szektort illetően az a tapasztalat, hogy a szolgáltatási tevékenységek általában, inkább válság-rezisztensek, mint a termelési szektor. A termékek, fogyasztási javak nagy részének egyik jellemzője, hogy fogyasztásuk elhalasztható. Természetesen a szolgáltatások iránti keresletre is hat a válság, de kisebb mértékben, mert ezek fogyasztási általában nem halasztható.

Különösen igaz ez a vállalatok által igénybe vett un. termelői szolgáltatásokra. Könyvelni, takarítani, pénzügyi szolgáltatást igénybe venni akkor is kell, ha éppen válság van, és a vállalati tanácsadásra is igazán szükség van krízis idején.

Így válságban itt általában kisebb a visszaesés, még ha ezt a szakmában dolgozók, belülről talán kevéssé is érzékelik. Ciklikusan kiegyensúlyozottabbnak mondjuk ebből a szempontból a szolgáltatási szektort a termeléshez viszonyítva.

A takarításról tudjuk, hogy az egy ún. non-tradable (nem kereskedhető) szolgáltatás, ott, és akkor kell igénybe venni, ahol az igény felmerül.

A takarítás a szokásos példája a helyhez kötött tevékenységnek, nem lehet máshol csinálni, mint ahol aktuálisan takarítani kell. Nem lehet mailben kitakarítani, sem telefonon, faxon, interneten, stb. Nincs kitéve oly mértékben nemzetközi versenynek, mint pl. az árutermelés, nem tud az ember takarítást importálni. Ha egy külföldi cég idejön, kb. ugyanazokkal a feltételekkel fog dolgozni, azonos szabályozók mellett, mint az itt lévők (legfeljebb más technológiával).

Ha a takarítási szektor helyzetét vizsgáljuk, az is köztudott, hogy sok esetben nem a szolgáltatás-minőségek versenyeznek egymással, hanem dominánsan az alacsony ár versenyez egy még alacsonyabbal. Ebből adódik a logikus kérdés, hogyan tudná megvédeni a szakma az árait?

Nehezen. Csökkenő jövedelem mellett az árcsökkenés minden szakmában tapasztalható. Különösen igaz ez a szolgáltatásokra, amelyek iránt a kereslet jövedelem-rugalmassága, azaz jövedelemérzékenysége magasabb, mint az áruk többsége iránti keresleté.

Ha több a megrendelők jövedelme, akkor a szolgáltatók magasabb árat tudnak elismertetni, mint csökkenő jövedelem esetén.

Ehhez a szolgáltatóknak alkalmazkodniuk kell, meg kell keresni a költségek csökkentésének módjait, illetve általában be kell érni alacsonyabb nyereséggel. Ezt mi, a tanácsadó, elemző munkában ugyanúgy tapasztaljuk, mint ahogy az más szolgáltató tevékenységek esetében is jellemző.

Sajnos a piacnak az a fajta tisztulása, amely az alacsony árért nagyon rossz minőséget nyújtó szolgáltatóknak a piacról való kirostálódását eredményezné, nagyon lassan megy végbe. Csak hosszabb távon lehet bízni a piac bizonyos mértékű tisztulásában.