Munkaerőhiány a tisztítás-technológiai szakma területén

Miért választottam ezt a témát az esettanulmányom tárgyának?

Szakmánk jelenleg határozottan legégetőbb problémáját próbálom meg összefoglalni, érintve a múltat a jelent és a jövőbeni megoldási lehetőségeket.

Tényekkel és tényadatokkal a szakmánkat érintő munkaerőhiány kialakulásának és következményeinek bemutatása, szakmai szövetség álláspontjának ismertetése, majd a jelenlegi állapotról helyzetkép bemutatása. Tényadatokból következtetések levonása.

A szakmánk munkaerőpiacon kialakult helyzetéből adódóan a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) 2015. novemberétől hiányszakmának minősítette a takarítást. Hivatalosan kiadott adataik szerint, a

2016-os év

  • januárjában 5.048 fő,
  • február, március (nincs adat),
  • áprilisban 16.826 fő,
  • májusban 9.378 fő,
  • júniusban 8.509 fő,
  • júliusban 11.505 fő,
  • augusztus, szeptember, október, november, december (nincs adat),

2017-es év

  • januárjában 7.655 fő,
  • februárban 5.663 fő,
  • márciusban 16.703 fő,
  • áprilisban 13.056 fő,
  • májusban 6.734 fő,
  • júniusban 5.953 fő,
  • júliusban 7.948 fő,
  • augusztusban 7.147 fő

takarítót kerestek a munkaadók országos szinten a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz tartozó Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ) szerint, melyet a helyi munkaügyi központoktól begyűjtött tényadatokra alapoznak. Sok munkaadó azonban nem jelenti be az NFSZ felé az üres álláshelyeit, mert teljesen más csatornákon keresztül próbál új munkaerőt toborozni, így a betöltetlen álláshelyek száma a hivatalos verzió többszöröse is lehet. A Magyar Tisztítás-technológiai Szövetség (www.matisz.org) szerint a hivatalos adatok duplája lehet a valós munkaerőhiány, mivel a szövetség tagjainak nagy része teljesen más csatornákat használ a munkaerő toborzására.

Hivatalosan a FEOR-08 kód alatt nyilvántartott szakképzettséget nem igénylő (egyszerű) foglakozásokon belül található a takarító és hasonló jellegű egyszerű foglalkozások, mely részleteiben az alábbiakat tartalmazza:

  • háztartási takarító és kisegítő,
  • intézményi takarító és kisegítő,
  • kézi mosó, vasaló,
  • járműtakarító,
  • ablaktisztító,
  • egyéb takarító és kisegítő.

Azért hogy a kép teljesebb legyen és legyen mihez viszonyítani, érdemes még megnézni a szakképzettséget nem igénylő (egyszerű) foglalkozások összesített havi adatait is, melybe természetesen szakmánk is megjelenik.

2016-os év

  • januárjában 42.731 fő,
  • februárban (nincs adat),
  • áprilisban 141.066 fő,
  • májusban 66.963 fő,
  • júniusban 64.783 fő,
  • júliusban 91.604 fő
  • augusztus, szeptember, október, november, december (nincs adat),

2017-es év

  • januárjában 62.435 fő,
  • februárban 44.109 fő,
  • márciusban 175.417 fő
  • áprilisban 119.148 fő,
  • májusban 61.757 fő,
  • júniusban 59.655 fő,
  • júliusban 77.527 fő,
  • augusztusban 71.039 fő

Mi vezetett ehhez a folyamathoz? Természetesen részben a szabad munkaerő vándorlás lehetősége az Európai Union belül. Ezen felül, ami támogatja a lehetőséget, hogy Európa és főleg Nyugat Európa egy elöregedő társadalom. Jelenleg igen sokan mennek nyugdíjba és hozzájuk képest hatványozottabban kevesebb a születések száma. Részben ebből adódóan a mai napig, a közép Európában élők, mint a magyarok is, nagyon könnyen találnak a magyar fizetésekhez képest 3-5 ször magasabb bérekkel kecsegtető állásokat. Nem beszélve arról, hogy a megbecsülés, a munkatempó, a légkör is sokkal nyugodtabb, emberibb. (Nem véletlen, hogy akik kint magasabb színvonalú szállodákban takarítanak, életük eddigi legjobb munkahelyének tekintik állásukat.) Az itthoni (pl. napi takarítói) bérből még a havi rezsiköltséget is alig lehet kifizetni, nem hogy a családok jó részét terhelő hiteleket, melyek sok esetben az elmúlt években az adósok akaratán kívül meg is többszöröződtek. Így, aki minél előbb ki szeretné fizetni a hitelét, vagy a havi szintű létfenntartásnál, életben maradásnál többre vágyik, azoknak egy jó része a jobb élet reményében Nyugat Európába ment dolgozni. Leírtak eredményeként pedig egyre nagyobb itthon a munkaerőhiány, többek között saját szakmánkban is. A kivándorlás első hullámában a fentebb leírt okokból (is pl. hitel miatt) adódóan nagy létszámmal mentek ki diplomás munkavállalók is takarítani. Ha ők beváltak, akkor akik itthon eddig is jó nevű tisztítás-technológiai szakemberek voltak, vagy esetleg „csak” szabálykövető és ebből adódóan a technológiai fegyelmet eddig is betartó végrehajtó takarítók, jogosan gondolhatták, hogy nekik is él és működik ez a lehetőség. Sajnos be kell vallanom mi is jó pár minőségi végrehajtó takarítót, illetve tisztítás-technológiai szakmunkást veszítettünk el ezen okokból és akaratunk ellenére.

Természetesen a szakmánkban kialakult munkaerőhiánynak azért több összetevője is van. Mivel a kivándorlással párhuzamosan nagyon sok és egyre jobban fizető munkalehetőség szabadult fel itthon, azok, akik ez idáig a napi szintű takarításból és a hozzá tartozó minimálbérből éltek, könnyen jutottak, illetve jutnak még 8 általánossal is plusz bruttó 30-50-70 ezer forint havi fizetéssel jobb álláslehetőségekhez és még nem is beszéltünk a plusz juttatásként biztosított kafetériáról. Pl. autóipari szállítók kábelgyáraiban kényelmes ülőmunkaként vezetékkötegeket, alkatrészeket szerelnek össze betanított munkaként bruttó 190.000Ft/hó alapfizetésért, kafetériával és a munkába járás, illetve hazautazás teljes támogatásával.

Azt kell mondjam, hiába szereti valaki a tisztítás-technológiai szakmát (mert még mindig találkozok ilyen munkavállalókkal és ez azért örömmel tölt el! J), ha sokkal kényelmesebb, komfortosabb munkalehetőséget találnak, ráadásul még magasabb bérért is, akkor racionális döntés részükről is, hogy elhagyják a nehéz és monoton fizikai munkának számító, illetve sokak által a napi szintű takarítás szintjén alantosnak tekintett (lenézett) szakmát.

Ami még tetőzi a mi szakmánk problémáját, az az, hogy a szakma igen sok részmunkaidőst foglalkoztat, vagyis lassan már csak foglalkoztatna. Pl. állami és magántulajdonú irodaházak munkaidő utáni takarítására, amire általában napi 4-6 óra áll a rendelkezésre. A fent leírt folyamatoknak köszönhetően azt kell, hogy mondjam, hogy szinte lehetetlenné vált részmunkaidős munkavállalók foglalkoztatása, főleg a napi 8 órás bérhez képest arányos díjazással.

Kérdés, hogy a folyamatot mi befolyásolhatja, illetve gerjesztheti még a jövőben? Talán sokat mondó lehet az osztrák kamara bécsi tisztítás-technológiai vizsgaközpontjában tavaly kora nyáron általunk feltett kérdésre, pontosan a kamara tisztítás-technológiai tagozatának vezetője által mondott információ. Vagyis, hogy az osztrák tisztítás-technológiai szakterület a kamara álláspontja szerint, még 40%-nyi munkaerőt fel tudna szívni, lefordítva, jelenleg még ők is munkaerőhiánnyal küzdenek. (Mivel számunkra egy szinte hihetetlen adatnak tűnt az általuk elmondott, így újra megkérdeztük, nehogy esetleg mi értettünk félre valamit. De, nem! Újból a 40% volt a válasz.) Mint mondta pont ezért náluk is folyamatosan emelkedik a takarítók egy órára vetített díja. Akkor éppen másfél euróval ugrottak meg az óradíjak kicsit több, mint másfél hónap alatt.

A leírtak természetesen 2016. január 1-től az újonnan felvett takarítók, tisztítás-technológiai szakemberek bérében is megmutatkoznak. Még az előző években, évtizedekben bár mikor lehetet minőségi (!) munkaerőt toborozni minimálbérért, 2016. január 1-től minden megváltozott.

Természetesen nem véletlen említettem a minőségi munkaerő kifejezést. 2016. januárjától a tisztítás-technológiai vállalkozások, szakcégek végrehajtó takarítónak két különböző célcsoportból válogatnak munkaerőt, természetesen a bérezés függvényében. Az utóbbi, vagyis a minőségi munkaerő, aki egy szakmailag elvárhatóan jó minőségű napi szintű, illetve időszakos takarítási feladatokat el tud folyamatosan jó minőségben és önállóan látni egy adott intézményben. Természetesen egy jó minőségű betanítás, belső képzés után. Ők többek között megjelenésre, egészségi, szellemi és fizikai állapotra is vonatkozóan is megfelelőek és nem utolsó sorban motiválhatóak is. A másik csoport pedig pont az ellenkezője. Akik az előbbiek közül vagy ennek, vagy annak, vagy több féle elvárásnak sem felelnek meg. Se megjelenésre (pl. ápolatlan), sem egészségügyi, se szellemi és fizikai állapotra való tekintettel, ráadásul még csak nem is szabálykövetőek (pl. technológiai fegyelem folyamatos betartása!) és főleg nem motiválhatóak. Mert tegyük hozzá, van akit még jobb bérezéssel sem lehet önálló és folyamatosan jó minőségű szolgáltatás elvégzésére motiválni. Ja, és arról még csak nem is beszéltünk, hogy a takarítás bizalmi feladat!!! Ha még a megjelenésével sem sugall bizalmat, akkor a megrendelő, hogy ítéli meg szolgáltatóját? Nem kell mondani az utóbbit kizárólag a létszám feltöltésére lehet használni és nem többre. (Hozzá teszem, ha a nevezett munkavállalói csoportról beszélünk, eszembe jut a Magyar Gallup Intézett 2016-os statisztikája: „Magyarországon a munkavállalók 11%-a elkötelezett, 56%-a érdektelen, 33%-a pedig aktívan ellenséges a munkaadójával szemben”.)

Munkanélküliség kontra munkaerőhiány. Igaz, hogy Magyarországon 4% körül van jelenleg a munkanélküliségi mutató, de valamiért a takarító és tisztítás-technológiai szakcégek nem érzékelik ezen 4%-ot. Sokat utána olvasgatva és a témát kutatva, leginkább arra jutottam, hogy ezen 4% egy része zsákfalvakban lakik (még kisebb városoktól is kb. 40-50km-re, ahol még a tömegközlekedés is folyamatosan leépül és nem úgy működik, ahogy az szükséges lenne), egy része egészségügyileg komolyan korlátozva van, illetve egy másik része pedig már külföldön van, csak a magyar statisztikák erről mit sem tudva, még nem tartalmazzák. Természetesen van azért egy olyan réteg is, amely semmilyen áron nem akar dolgozni. Ez a típus azzal az ürüggyel jelenik meg a munkaadó irodájában, hogy a munkaügyi központ küldte és csak azért jött és nem is zavar tovább, csak írja valaki alá az általa hozott közvetítő lapot, azzal a (-z áll) megállapítással, hogy a munkavállaló sajnos nem felel meg a munkaadó elvárásainak.

A múltban mindig azt hallottam a megrendelőktől, hogy takarítani mindenki tud! Most pedig azzal szembesülök, hogy manapság megváltozott erről a kérdésről a megrendelők véleménye a jelenlegi munkaerőpiacon levő munkaerő egy részének köszönhetően.

Jelenleg mely területeken mutatkozik meg leginkább a munkaerőhiány? Természetesen minden szakmánkban szolgáltató vállalkozásnál, de ezen belül talán ott küzdenek a leginkább, ahol esély sincs a munkaadókkal, megrendelőkkel történő pozitív irányú megállapodásra. Mire gondolok? A közszférában egy állami intézmény alkalmazottjaként az állami bértáblából adódóan, jelenleg esély sincs a minimálbérről történő pozitív elmozdulásra. Ebből adódóan vannak olyan, már professzionálisan működő takarítási területek pl. megyei kórházak, szakképzési centrumok (volt TISZK-ek), ahol a képzett munkaerő elmegy a szakma szeretete ellenére is, mert sokkal kedvezőbb megélhetési lehetőséget találnak a munkavállalók. Ez által összeomlanak olyan jól felépített és jól működő rendszerek, melyeket személy szerint én is sajnálok. pl. van olyan kórház, ahol a 140 fős takarítói létszámmal párhuzamosan, már 33 üres takarítói álláshely van, ami oda vezet, hogy már csak tűzoltás folyik a szakmai munka helyett és már a munka törvénykönyvében leírt szabadságokat sem képesek lassan kiadni. De látom ezen típusú foglalkoztatásnál is, hogy minél több állami cég megtalálja a kiskapukat, illetve a valódi megoldási lehetőségeket. Pl. egyre több helyen akinek tisztítás-technológiai szakmunkás bizonyítványa van az meg is kapja cserébe a szakmunkás minimálbért. (Mert a törvény szerint csak akkor kötelező megfizetni, ha a munkakör ellátásához a jogszabályok szerint előírás, vagy pedig ha a munkaadó úgy hirdeti meg álláslehetőségét, hogy a szakirányú szakmunkás bizonyítvány elvárás.) De minél több állami foglalkoztatónál szembesülünk azzal is, hogy akinek úgymond bár milyen (nem tisztítás-technológiai szakirányú!) szakmunkás bizonyítványa van és jelzi, akkor  már szakmunkás minimálbérrel veszik fel, illetve a régebben átvett dolgozókat is sorolják át. Mert összességében még így is versenyképesek lehetnek a külsős vállalkozónál jelentkező +27%-os ÁFÁ-val szemben. Másik ilyen kritikus terület a közbeszerzések területe, ahol mondjuk egy két és fél évvel ez előtt megnyert és az azóta eltűnt inflációval növelt vállalási díjból kell, vagyis kellene végrehajtani a szolgáltatást. Lehetetlen!

Nézzük meg a szakmánkban érintett vállalkozások vállalási díjai, hogy épülnek fel és mire elégségesek. A napi szintű takarítás vállalási díja végrehajtói szinten 99%-ban minimálbérre épült a múltban, legalábbis 2016 januárja előtt biztosan. Fontos még, hogy a vállalási díjak kb. 75-85%-a az élőmunkaerő költsége. Ebből adódóan, ha nem sikerül minden évben emelni legalább a minimálbér és közvetlen járulékainak költségével a vállalási díjakon, akkor nagyon könnyen felélheti, felélhette a teljes vállalási díjat az élőmunkaerő költsége. Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy a legmegfelelőbb kommunikációval sem sikerült minden évben a vállalási díjak legalább minimálisan szükséges emelése. Sőt! A 2008-as globális gazdasági világválság idején nagyon sok helyen a megrendelők fűnyíró elv alapján (mérlegelés nélkül minden beszállító pl. -25%) csökkentették a szakmánkban érintett vállalkozások vállalási díját és van ahol még azóta sem sikerült emelni a szolgáltató cégeknek. Természetesen felmerül a kérdés hogy gazdaságilag még talpon maradtak az adott megrendelőnél? A takarító cégek jó része egyoldalúan szépen lassan elkezdte lecsökkenteni a szolgáltatásra szánt munkaóra számot, ennek természetesen következményeként pedig a megmaradt munkaerőt folyamatosan egyre jobban megterhelve. Így aki már nem bírta tovább, úgyszintén távozott idővel a szakmánkból. Természetesen a szerződött szolgáltatáshoz a normaidők szerint szükséges óraszám egyoldalú csökkentése magával hozta azt is, hogy a szerződött szolgáltatásból itt, ott szépen lecsipkedtek a vállalkozók. Ennek mi lett a vége? Az, hogy sajnos jelenleg is nem kevés vállalkozás van a szakterületünkön, akiknek abból van haszna, amit a szerződött takarító/tisztítás-technológiai szolgáltatáshoz képest nem, vagy csak részben szolgáltatnak.

Visszatérve a jelenleg is hónapról, hónapra fokozódó munkaerőhiányra és annak következményére, vagyis havonta emelkedő munkabérekre.

2016. januárja óta országrésztől függően, de folyamatosan nő az a minimálbér feletti, de szükségszerűen minimálisan adandó fizetés, amiért legalább 1-3 fő érdeklődő munkavállalót találnak egy hónapon belül a takarító vállalkozások, tisztítás-technológiai szakcégek. Nem potenciális munkavállalót, csak érdeklődőt, akit esetleg meg lehet győzni, hogy legyen a mi betanított végrehajtó takarítónk. Jelenleg az ország keleti és középső felén ez az összeg napi 8 órában, minimálisan bruttó 135.000Ft / hó munkabér. Ezen bérezés alatt még pár fő érdeklődő sincs! Ha pedig a fentebb leírt minőségi munkaerőről beszélünk, akkor ugyan ezen térségben bruttó 150.000 Ft / hó bérezést jelet. Még egyszer. Mi a különbség a létszámot szükségből feltöltő „munkaerő” és a minőségi munkaerő között? Minőségi munkaerő szellemileg és fizikálisan egészséges (, vagy közel egészséges, mert oda jutottunk, hogy már azt is ide soroljuk), megjelenésében (pl. személyi higiéniájában), kommunikációjában megfelel egy a megrendelők által elvárható szintnek, igényes a munkájával szemben, motiválható és nagy valószínűséggel nem csak maximum jobb esetben három hétig tudhatjuk saját dolgozónknak. Igen az előző, az utóbb említetthez képest, óriási fluktuációt okoz, jelenleg még úgy is, hogy minimálbért + bruttó 24.000Ft / hó, vagyis bruttó 135.000 Ft fizetés adunk neki. Természetesen tudom, tudjuk, hogy rezsit kifizetni, megélni még ez is kevés (Ezek után ne fordulna meg a fejükben, hogy ők is külföldre mennek dolgozni?) Milyen gondot okoz ez a kategória? Pl. a magas fluktuáció miatt újbóli hirdetések, állás interjúztatások, foglalkoztatás-egészségügyi vizsgálatok, új védőruha, újbóli betanítás, ami mind, mind plusz költség és teher.

Az ország nyugati felét ez idáig nem érintettük, de a Dunától nyugatra még inkább folyamatosan nő a fentebb említett bér, amely a határ menti sávban van ahol a 180-200.000Ft / hó bért is eléri normál intézménytakarító esetén. Különben nincs takarító a határ innenső oldalán. (Ezen felül természetesen Budapestet is egy külön kategóriaként kezelhetjük a bérezés tekintetében.)

Meddig folytatódhat még a szinte hónapról, hónapra tartó béremelkedési tendencia úgy a mi szakmánkban, mint minden más szakmában? Azt nem tudni pontosan, de feltételezhető (, mint azt már fentebb is említettem), hogy szép lassan felfogunk zárkózni legalább a Közép-kelet Európai bérekhez, vagy azok környékére (pl. szlovák, lengyel), ami azt jelent, hogy egy jó ideig, akár hasonló ütemben is emelkedhetnek a bérek. 

Azt azért hozzá kell tenni a leírtakhoz, hogy azon munkaerő, amely még az elmúlt években minimálbérért lett felvéve, addig még nem látja tisztán, világosan a munkaerőpiacon kialakult helyzetet és az új dolgozók bére nem okoz komolyabb bérfeszültséget, addig a meglévő régi dolgozók továbbra is nagyrészt minimálbérért dolgoznak, mit sem tudva a kialakult munkaerőpiaci helyzetről. Természetesen ennek érződik is komolyan a hatása, melyet nem is olyan könnyű kezelni a napi szintű szolgáltatás jelenlegi díjaiból. (Saját vállalkozásaimnál, bevallom a legalacsonyabb fizetés napi 8 órás takarító esetén már a bruttó 135.000Ft / hó, mert az előző év végén olyan bérfeszültség alakült ki, hogy a régebben minimálbérért felvett dolgozók bérét is rendeznünk kellett, hogy meg tudjuk tartani őket. Természetesen a minőségi munkaerőt mi is minimálisan 150.000Ft / hó bérezéssel díjazzuk.)(A fentebb leírt tényadatok egyik érdekessége még, hogy mindkét év tavaszán március, április hónapra, mindkét statisztikai kimutatásban hirtelen megháromszorozódik a munkaerő igény, majd utána visszaáll az előtte levő létszámokhoz hasonló szintre. Nagy valószínűséggel ilyenkor az embereket a biológiájukból adódóan olyan impulzusok érik, melynek hatására szebbé, jobbá, megelégedetté próbálják tenni életüket és ezért a jelenlegi munkaerőpiaci körülmények között új állás után néznek. Pl. újra a tanult szakmájukban próbálnak elhelyezkedni, igaz, majd kiderül, hogy a jelenlegi szakmai, minőségi és mennyiségi (termelékenységi) elvárásoknak a mindinkább emelkedéssel kecsegtető bérek ellenére továbbra sem tudnak megfelelni és rövid időn belül újból visszakerülnek a takarító, jobb esetben a tisztítás-technológiai szakmába. Természetesen a másik lehetőség, hogy a szakterületünkön dolgozó emberek jó része otthon őstermelőként is tevékenykedik, vagy pedig ilyen területen ezen tavaszi időszakban besegít, amikor épp a mezőgazdaság éledezik és igen sok elvégzendő feladat és ezt egész jól meg is fizetik. Majd természetesen ezen munkák lefutása esetén újból visszakerül megelőző munkakörébe.)

A probléma kezelésének lehetőségei.

Mit tudunk tenni, mi a megoldás? Sajnos a Szent Grált nem fogom tudni megmondani, de megpróbálom összefoglalni a lehetőségeinket:

Először is van egy jó hírem! 2016-os év második felére a takarító és tisztítás-technológiai szolgáltatások megrendelői is szembesültek a piacon kialakult és egyben általam leírt helyzettel. Ebből adódóan az idei évre a szolgáltatók egy jó része örömmel dicsekedhetett, hogy jó pár év után sikerült a megrendelők nagy részénél egy jelentős, átlagosan kb. 20-30%-os vállalási díj emelést elérni.

Külsős szolgáltatóként mit tehet, illetve milyen lehetőségei vannak egy takarító, vagy tisztítás-technológiai szakcégnek?  

  • Nincs más választás! Bért kell emelni a végrehajtóknál, különben nem lesz takarító, illetve tisztítás-technológiai szakmunkás. A tisztítás-technológiai szakmunkásoknak pedig meg kell adni a szakmunkás minimálbért! Ehhez elsőként a megrendelői oldallal kell bátran és folyamatosan kommunikálni, tudatni velük a szakmánkban levő munkaerőhiány mértékét (!) és miértjét (!), illetve hogy milyen munkakörökkel (!) és bérekkel (!) kell, hogy szélmalomharcot vívjunk. (Pl. takarítói munka és hozzá tartozó bérekhez képest autóipari alkatrész és kábel összeszerelő is kényelmes ülőmunka mellett kap 8 általános végzettséggel bruttó 190.000Ft kezdő alapbért, plusz kafetériát, plusz a be és hazajárás teljes körű támogatását.) A megrendelőkkel történő szükséges kommunikációt azt gondolom könnyű megtenni a Nemzetgazdasági Minisztérium adataira, illetve a médiában megjelenő ezen irányú MATISZ interjúkra is hivatkozva (Magyar Tisztítás-technológiai Szövetség, matisz.org). De, ha csak a Google-be beírjuk a takarítás és a munkaerő hiány szavakat, akkor is pl. jelenleg 107 db, ezen témájú cikket találunk a szakmánkra vonatkozóan. Mint említettem most már az is segítségünkre van, hogy a megrendelők kőkeményen szembesültek a helyzettel, hogy a vállalkozók a folyamatosan növekvő bérek és a munkaerőhiány miatt, rajtuk kívül álló okok miatt a legpozitívabb hozzáállásuk ellenére sem tudják produkálni a minimálisan elvárható minőségű végterméket. 
  • Termelékenység és hatékonyság növelése, mely mutatókban még a visegrádi négyekhez képest is el vagyunk maradva, nem hogy Németországhoz, Angliához, vagy az USÁ-hoz képest. Termelékenységet a szakmánkban, hogy lehet növelni? Ha meg van a megfelelő logisztikai háttér, bele értve a professzionális gép és eszközparkot is, akkor a kulcsa a végrehajtó takarítók tekintetében a nyers élőmunkaerőhöz hozzáadott érték! Vagyis egy intézménytakarító, vagy egy ennél komplexebb tisztítás-technológiai szakmunkásképzés. Szakcégeknél akár belső képzésként. Ez által növelhető a minőség és a norma is. A megnövekedett norma következményeként pedig a versenytársakhoz képest több tartalékot lehet felhalmozni, melyek egy jó részét a bérek fejlesztésére és további hatékonyságnövelésre lehet fordítani. Természetesen a jobb minőségű és norma szempontjából hatékonyabb szolgáltatást könnyebb értékesíteni is, illetve a megrendelőt ezen esetben könnyebb rávenni a közös érdekből adódó bérfejlesztésre. A dolgozók intézménytakarítóvá, vagy tisztítás-technológiai szakmunkássá való kiképzéséhez jelenleg élő pályázat pl. a GINOP 6.1.6-17 Munkahelyi képzések támogatása mikro, kis és középvállalatok munkavállalói számára, vagy pl. a GINOP 6.1.5-17 Munkahelyi képzések támogatása nagyvállalatok munkavállalói számára, mely pályázatok 110%-os támogatást nyújtanak, ellenben a pályázat semmilyen ellentételezést nem kér, mint pl. régebben a vállalkozás teljes létszámának megtartása, vagy %-os növelése, de még a dolgozók tovább foglalkoztatását sem várja el. 
  • Az általam előbb leírt oktatás a kisebb és még szakmailag nem olyan felkészült cégeknél lehet akár csak egy belső képzésként végzett betanítás is. Ez esetben mindig ugyan az a szakképzett személy tanítsa be a munkavállalókat a napi szintű épülettisztítás kézi alap műveleteire, eljárásaira, technológiáira. Különben a végrehajtó takarítók egymást fogják betanítani új munkavállaló esetén és idővel csak egyre elkorcsosultabb „műveleteket, eljárásokat, technológiákat” fognak egy idő után tovább adni. Különböző kézi alap technológiákról legyen egy leírásunk, melyben a technológiai fegyelem megsértésének lehetőségei és következményei is benne vannak. Ez nálunk is meg van és egyben kötelező olvasmány is és én ebből mindig kérdezek, ha auditálom a végrehajtó takarítók által végzett szolgáltatást. Ha ez így működik, akkor ki tudunk emelkedni a versenytársaink közül és kötődése lesz a megrendelőnknek a múltbéli rossz megtapasztalásai után. Természetesen az elmondottak nem tűnnek olyan nagy dolognak, de azt kell mondjam, hogy nagyon kevés az a vállalkozás, ahol legalább a kézi alap technológiákat a technológiai fegyelem következetes betartásával végzik.
     
  • Intézménytakarító, vagy tisztítás-technológiai szakmunkás képzés után, akár tanulmányi szerződésként köthetünk a már szakemberré képzett munkavállalóra egy olyan biztosítást, mely egyben befektetés is, illetve melyre havonta fizetünk be neki egy előre megállapodott összeget, és ha mondjuk a megállapodás szerint pl. 3-5 év múlva is nálunk van, akkor teljes mértékben a befektetés tulajdonosává válik. Ez motiváció lehet a munkavállaló számára és van esély arra, hogy hosszabb távon is nálunk dolgozzon. 
  • Ezen felül még annyit lehet tenni, hogy a végrehajtó takarítónak elmondjuk, hogy egy napi szintű takarításnak mi lehet az előnye esetlegesen egy gyártósoron normára dolgozó munkavállalóval szemben. Hátha azt mondja, igen, ilyen típusú munkát keresek, még ha esetleg egy kicsit kevesebbet is fizet, mint a másik lehetőség. Pl. egy irodaház esti takarítása esetén mik lehetnek ezek az előnyök? Senki nem zavarja, mert már teljesen kiürült a takarítási terület mikor ő elkezd takarítani. Meg van a saját takarítási területe és ezért nem függ más kollégák munkájától. Ha ügyes és a normához képest valamivel hamarabb végez, akkor szabadon hazamehet a hivatalos munkaidejének lejárta előtt. Feltéve, ha az időszakos spontán ellenőrzés a minőséget folyamatosan megfelelőnek találja. Az is lehet, hogy az illető az átlaghoz képest alacsonyabb vérmérsékletű és ezért a szokásosnál lassabban dolgozik, de ez őt nem zavarja, és esetleg ezért felel meg neki az adott munka. (Lehet, hogy az illető precíz, de normára előzőleg sem tudott dolgozni, mert az neki a habitusából adódóan nem ment).

Mit tehet egy megrendelő?

  • Ne feledjük! Jelen pillanatban a magán cégek pályázatainál, (de azt kell mondjam, hogy most már a közbeszerzéseknél is) nem a vállalási díj az elsődleges szempont, mert jelen helyzetben az csak egy pillanatnyi állapot a tendenciákat nézve. Jelenleg ennél sokkal fontosabb most a megrendelőknek a megfelelő logisztikai és szakmai háttér megléte.

E témában a szakmánkról megjelent fontosabb és tényszerű cikkek, riportok:

Gyalus Zoltán
MATISZ Szakértő

2024 Minden jog fenntartva!